Minay Hally Folls--Vámpír

•
Neve: Minay Hally Folls

Beceneve: Mina, Minay, Hally

Kora: 19
Faja: vámpír
Neme: nő

Születési ideje/helye: 1992. 06.12. London
Foglalkozás: -

Pálcája: -

Egyéb: Max Drow--halott


Külső tulajdonságok: Nagyon hosszú vöröses barna hajam van. Szinte fekete már a színe. Körülbelül a hátam közepéig ér enyhén hullámozva. Bőröm hófehér akár a frissen hullott hó. Makulátlan bőröm van akár a selyem. Ajkam kissé duzzadt és piros. Szemeim pedig kéken ragyognak, mint az éjszaka. Könnyed lépteim vannak szinte alig ér a lábam a talajhoz. Formás alkatom van igazán nőies. Mindenem megvan, ami egy vámpírlánynak meg kell, hogy legyen. Ott domborodom, ahol kell, és ott vagyok, vékony ahol azt kell. Mindössze 160 cm-er vagyok, ami nem túl magas. Általában sötét ruhákban vagyok. De van kivétel is persze. Viszont minden ruhám nőies és hozzám illő. A cipők, kiegészítők terén kedvfüggő vagyok. Tornacipőtől a magas sarkúig minden féle. A smink szintén ilyen tényező a kedvem diktálja. Viszont arra mindig ügyelek, hogy harmonikusan öltözzem minden mennyen mindenhez. Hajamba néha-néha van egy nagy fekete virág, amely számomra becses. Illetve nálam van egy kis tőr is ami szintén nagyon fontos számomra.
•
Belső tulajdonságok: Legfontosabb rólam azt tudni, hogy kíváncsi vagyok. Ami felkelté az érdeklődésem legyen az egy tárgy vagy egy személy története kelleme azt én meg akarom tudni Ezt a tulajdonságomat nem tudtam eltüntetni. Ezzel párhuzamosan együtt jár a makacsságom, ami tovább növeli a dolgokat. Nem adom fel és ragaszkodom az elveimhez. Amit meg akarok tudni azt én meg is fogom. Leggyakrabban a másik fél mesél és én hallgatom. Én nem igazán szeretek magamról beszélni. Én megtudok mindent róla, míg ő nem tud meg semmit sem rólam. Ez azért van, mert nagyon bizalmatlan vagyok. A múltam miatt. Megválogatom, kinek mit mondok el és azt is, hogyha elmondok, valamit abból mennyit árulok el. Nehezen nyílok meg másnak őszintén épp ugyanilyen okok miatt. Viszont a barátkozás és a téma nekem való. Könnyen megy az ilyesmi. Általában mosolygós és jókedvű, Igazi optimista jellem vagyok. Viszont a nyűgös flegma, jégszívű lány is én vagyok, de az a másik felem. Akit szintén bármikor előhúzhatok. És ez sajnos a hangulatomtól függ. Ha jó a kedvem, akkor mosolygok és semmi bajom senkivel. Viszont ha valaki elrontotta, akkor harapok. A legrosszabb sohasem tudni melyik énemmel hoz össze a sors az új barátokkal.
•
Nos, hol is kezdjem. Azt hiszem a legeslegelején kéne. Amikor is megszülettem. Tehát kezdjük is ezzel. 1992. júniusában születtem aLondonban. Ilyen hónapban persze tetőzik a meleg, tehát nem születtem hűvösben. A nap se ragyogott, ugyanis amikor kibújtam, akkor éppen a csillagok és a hold foglalta el a helyét. Egy szóval este születtem. A szüleim elég idősek voltak már, mikor én a világra jöttem. A szüleim nem terveztek új gyermeket így lettem egyke. Mindig is egy gyermeket akartak. Remélték, megáldja őket ezzel az Isten. Mindegy volt nekik, hogy fiú vagy lány a lényeg hogy, csak legyen egy gyermekük és ez meg is valósult aznap este az én személyemben. Ezek után jöttek a diákévek, amik persze teljesen felforgatták és megkavarták az én kis életemet. Amikor elkezdtem a sulit, akkor persze nem gondoltam azt, hogy így megváltozik az életem. De ez már csak ilyen a sors, kiszámíthatatlan. Megismertem a iskolai éveim során a legjobb barátnőmet, Zimet. Vele a kapcsolatom nagyon szoros volt. Éjjel-nappal együtt voltunk. Minden kis titkunkat elmondtuk a másiknak. Az ízlésünk is teljesen hasonló volt. A suliban, ha ő beteg volt a többiekkel csak ilyen haveri szinten mozogtam. Elbeszélgettem velük és hülyültünk. De azt a bensőséges kapcsolatot nem alakítottam ki senkivel sem, csak Zimevel, és ő is ugyanúgy volt velem. Általánosba mind kettőnket elkerült a szerelem, engem is és Zimet is, valahogy nem fogta meg egy fiú se igazán a szívünket. Illetve a barátok terén ugyanez volt, nem találtunk legjobb barátod másikon kívül. Ugyebár anyámék elég idősek lettek, már közben olyan hetvenesek voltak. Anyámmal egy bensőséges beszélgetésbe keveredtünk arról, hogyan szeretett bele apuba. Apu egy kis fekete művirág szerűséget adott anyának és anya imádta az ilyet és persze apu tetszett neki. Az első komoly együtt töltött éjszaka után adta nekik az óta együtt vannak. Ezt nekem adta, azt mondta, most már legyen az enyém és vigyázzak rá. Apámtól pedig egy kis tőrt, inkább bicskának mondanám, azt kaptam. Ő csinálta, még amikor gyerek volt. Mindkét szülőmtől kaptam valami becseset, ezeket mai napig őrzöm. Végül a közép suli elkezdésekor a szüleim meghaltak és anyám testvére nevelt ezután. A közép suli első évének a második felében új diák jött hozzánk, a neve Max Drow volt. Igen, belé lettem rögtön szerelmes, ahogy megláttam és persze nem sejtettem, de Zime ugyanígy érzett. Persze miután megtudta, hogy én is azt a fiút kedvelem, akit ő, halálos ellenségként kezelt. Rátetőzött az is, hogy Max engem szeretett meg és nem őt. Végül is Zimevel annyit nem találkoztam, mint rég. Sőt, semennyit, nekem nem mondta el, hogy neki is Max tetszik. Én meg mit sem sejtve arról, hogy ez a baja, Maxszal voltam. Egyik este a parkban leültünk a padra. Elmondta nekem, hogy vámpír és szeretne átváltoztatni. Én meg csak bólogattam, örömmel telve, hogy oké. Ekkor oda hajol és megharapott, így átváltoztam mássá, vámpírrá. Nem sokkal ezután Zimehez mentem el, gondoltam, hogy ha elmondom a titkot, akkor nem haragszik majd, mert imádta a titkokat és a különleges dolgokat, mint én és talán el is mondja mi a baja. Ezt meg is tettem, elmondtam Max mi, és hogy az lettem én is illetve, hogy mi a gyenge pontunk, mert ez nagyon érdekelte. Megölelt és azt mondta, csak rossz napjai voltak. Én persze elhittem. Nem tudván azt, hogy Zime aznap este megkereste Maxot, aki a temetőben volt. Rátámadt és megölte, mivel tudta hogyan kell, de Max magával rántotta a nagy küzdelembe és Zime is meghalt. Én csak akkor tudtam meg, mikor arra jártam és láttam, hogy kikandikál egy fém valami és rajta a két holtest. Elvitték őket és engem kihallgattak, de nem tudtam semmit csak sírni. A számon csak az jött ki, hogy most jöttem nem tudok az esetről semmit. Akkor sírtam utoljára és ezek után mindig elrejtettem az érzelmeimet. Az emberekben már nem bízom meg. Zime elárult azzal, hogy Maxra támadt váratlanul, akinek felkészülni se volt ideje arra, hogy védekezzen. Hiszen Zimetől ezt nem várta. Max pedig egyértelműen az életéért küzdött és véletlenül a nagy harc hevében magával rántotta Zimet, akibe szintén bele állt a rúdszerű valami. Máig bennem él ez az emlék. Remélem, egyszer újra igaz barátra lelek és igaz szerelemre. Talán...