---Templom--

Egy öreg, romantikus hangulatú templom a külvárosban. Eléggé el van dugva ugyan, de megéri ide jönni. Miséket már nem nagyon tartanak itt -hisz a templom elhagyatott-, cserébe viszont ez a relikvia sok izgalmat nyújt annak, aki fel akarja fedezni. Korát nem tudni, még a város alapítása előtt is jóval itt állhatott.

* A szobámból csak elég sok idő után mozdultam ki. Gyakorlatilag ott töltöttem a nap 24 óráját. Hála a többi vámpírnak közös vérbankunk van ha ezt így megfogalmazhatom és simán ihattam amennyit akartam. Most már jól esett a kiruccanás. Egy kis séta valahova mindegy volt hol sétálok igazából csak ez most jól esett. Sóhajtottam mikor megláttam a templomot. Olyan gyönyörű volt. Káprázatos. De ami a legjobb benne nem nyüzsögtek itt az emberek vagy más lények. Senki ide aztán tényleg alig teszi be a lábát valaki. Elmosolyodtam a látányán olyan szép volt. Megigazítottam magamon az aznap felvett ruhám. Aztán a hajam hátra bilentettem és lassú könyed halk léptekkel a templom eggyik padjához mentem. Leültem rá. Fejemet hátra vetettem mosolyogva és a felettem lévő fa koronáját illetve a kissé látszó szép kék eget nézegettem. Eggyetlen felhő nem volt itt. Sőt még madár se járt erre. Igazán kár pedig ez egy gyönyörű templom. Lehunytam a szemem és lelki szemeim elött rögtön megjelent a kábé két nappal ez elötti esemény. Az a pillanat amikor a vállát megfogtam ő pedig az arcomat simította meg. Rögtön kinyitottam a szemem hogy ezt az emléket megszüntessem. Már megin ez az emlék....már megin ez a fiú....mikor felejtem már el?....nem is érdekel mégis folyton arra a napra gondolok. Milyen furcsa. Sóhajtottam és az eget bámultam saját gondolataimba merülve*

* A gondolataimból egy ismerős károgás és hang ébresztett fel. Mellém ült én meg ránéztem a fiúra. Kacagva simogattam és ölelgettem meg Ravent*
- Szija kismadár de rég láttalak -
* mondtam neki majd a madár gazdájához fordultam és a szemébe néztem az én bogárfekete szemeimmel. Elmosolyodtam mert örültem, hogy újra össze hozott minket a sors annak ellenére, hogy azt hittem mi már soha nem találkozunk. Ahhoz képest hogy nem érdekel engem kifejezetten örültem a viszont látásnak*
- Aaron...jól köszi és itt a templomnál te is nyugodt lehetsz legalább nem kell bújkálnod ide alig jön valaki-
* Mondtam neki mosolyal és az arcomat a kis madárkához furtam megint. Olyan kis édes volt meg minden. De lehet csak mert én lány vagyok ugyebár raven meg pasi. Lehet hogy állat de akkor is az. És ahogy észre veszem kedvel engem a kis madárka. A gazdija meg szimpla illedelmes. Viszont az amit mondtam kicsit lebuktathatott avval hogy még mindig emlékeztem rá és arra mit mondott tehát érdekel a dolog ami vele van és egyben ő is. Viszont ezt végig sem gondoltam ez volt az első rögtönözött reakcióm. A madárt megsimogattam és megint visza tettem aaron vállára*
- Maradj csak ott kismadár Aaron féltékeny lesz hogy állandóan hozzám pártolsz pedig ő a gazdád. -
* Mondtam kacagva és a vicc miadt Aaronra kasintottam*

* Láttam rajta, hogy nem kicsit lepődött meg azon, hogy figyeltem a múltjára. Hát nem csodálom ez engem is meglepett. Elnevettem magam mikor a féltékenységről volt szó. Ez kicsit meglepett de tudtam, hogy ebben semmi komoly nincs csak egy vicc. Ugyan ki lenne féltékeny egy madárra. Meg hát nem igazán érdeklem a srácot. Ne mmintha ő engem igen áá dehogy. Szép még magamnak is képes vagyok hazudni. Ez az Cassy lényegtelen gondolataim vannak amiket szépen elhesegetek hamar. Még hogy tecene nekem ez a fiú ugyan már. Viszont viccelődni viccelődhetek vele mert mért ne.*
- OOh hát azt könnyen orvosolhatjuk-
* Mondtam kacagva és nagyon finoman átölletem az egész nem tartott egy percig se mert azonnal miután megöleltem elengedtem és vissza dőltem normál helyzetembe. Viszont nekem az az egyetlen másodperc örökké valóségnak tűnt olyan...mi a fenéket gondolok ch...butaság, butaság. *
- Most aztán nem lehet panasza a gazdijának se. -
* Mondtam higgadtan és mosolyogva. Viszont belül odabent bennem a lelkem mélyén ettől a kis öleléstől ami semmit nem jelentett csak gonoszkodás és maximum kis baráti ölelés lehetett. Tehát nem valami nagy huha dolog mégis bennem elkezdett motoszkálni mindenféle gondolat és érzelem egy percre. És amíg nem mond semmit a fiú ezt szépen helyre raktam magamban. Ugyanoda a polcra ahol eddig volt haver és ismerős kész. Nekem a fiúhoz nincs közöm engem ő nem érdekel. Nem...nem érdekel...Persze pimaszul mosolyogtam mintha az egész csak játék volna és semmi nem zajlana bennem de odabent olyan voltam mint egy újjongó kis liba hogy jézuuus de édiii és ezt el is nyomtam magamban mint mindig*

* Hát ahogy láttam rajta meglepte, hogy megöleltem erre nem számított én se terveztem be hiszen csak gonoszkodtam vele. Viszont én is nagyon meglepődtem. Hatalmasakat pislogtam mikor körém zárta a karjait. Nem akar elengedni? Őm...nem tom de nem vonakodtam sőt élveztem. Élvezteem? jézusom ez már nagyon nem jó. A szívem hevesen vert majdnem kiugrott de aztán sóhajtottam egy nagyot hogy aztán most elég ez csak egy ölelés bele ne halj Cassy. Rám mosolygott amivel szinte levett a lábamról és önkéntelenül a legédesebb mosolyomat villantottam felé. Hajamat a fülem mögé simítottam amin magam is meglepődtem te jó ég elég már elég ez oo olyat csinálok mint akinek tetszik ez a fiú. Elpirulok meg megölelem? jézusom... mi van ha végül megcsókolom nem Cassy nyugi. Lehunyta a szemét és sóhajtott miközben én össze szedtem magam hogy össze ne essek abban hogy ha melette vagyok remeg a lábam hevesen ver a szivem és elpirulok meg a legapróbb dolgoktól is zavarba jövök. Nem értem beteg vagyok? Vagy mi? Nem tudom nem is akarom azt hiszem megtudni. Ránéztem és a kérdésre felálltam a padról. *
-őmm igen az klasz volna sétálna a hely gyönyörű szép és....egzotikus.-
* Persze nem ez jutott eszembe utánna hanem az hogy milyen romantikus de ezt inkább nem mondtam neki mert biztos itt vörösödöm el előtte ami aztán elég feltűnő lenne. amitől a pulzusom megháromszorozódott egyszerű kézfogástól. Kissé el is pirultam majd feláltam a padról minden porcikám tiltakozott elene de végül elengedtem Aaron kezét megigazítottam a ruhám és a hajam gyorsan. Szép akarok lenni? jézus teceni akarok neki? neem engem ez nem izgat...de igen izgat jaj.. *
- Akkor mi lenne ha arra mennénk?-
* Mutattam a templom előtti kisebb helyre ami tele volt virággal meg szoborral. Szép volt és jó tágas nagy mindenhez tökéletes*

* Ahogy haladtunk lassan előre Aaron nagyon el volt gondolkodva mint aki saját magával harcol, vitázik éppen. Oda értünk a helyre amit mutattam csodás volt tele volt virágokkal és szobrokkal. Megálltam Aaron mellett de ő leült a puha fűbe. Körbe néztem hova tünt de akkor megéreztem a kezét a csuklómon lerántott és az ölébe huppantam. Elcsodálkoztam és kissé elpirultam. Nagyokat pislogtam rá maig meg nem szólalt. Játék? Felelsz vagy mersz ez halandóknál szokás játszani de üsse kő játszunk mit veszthetek vele *
- Őmm rendben van játszunk kezdj csak te és hmm felelek. -
* Mondtam neki kezdésnek nem akartam merni meg hiába csak négy feleletem van én ezt most el akartam használni. Valami azt súgta először felelj. Hallgattam erre a sugallatra és felelni akartam. Most már észre sem vettem, hogy Aaron ölébe ülök. Nem zavart nem voltam zavarba és nem pirultam el mintha teljesen természetes lenne hogy én ott ülök. *
- Kezdj haljuk csak -
* Mondtam biztatóan és vigyorogva megigazítottam a haját mint valami gondos barátnő. Jézusom mit csinálok? Most esett le nekem hogy az ölébe ülök és hozzá érek. Flörtölök vele méghozzá elég nyilvánosan. Ezt már kár lenne tagadni és nem is tudom letagadni. De talán ezt nem kéne Cassy....mindegy inkább játszunk. Aaron olyan édes...szeretek vele lenni olyankor minden más. De mért? Mért vagyok ilyen nyugodt ha vele vagyok? Nem értem saját magam*

*Egy kis ideig gondolkozott mit i kérdezzen aztán végül megjött a kérdés a család nah ez sem lessz valami hapy endes történet. De nem akarok neki hazudni valamiért igazat akarok neki mondani és megosztani vele az igazat az érzéseimet a múltammal kapcsolatban. Sóhajtottam mélyet ellazultam úgy döntöttem egy kicsit sodródom az árral és nem foglalkozok ennyit avval mi is történik velem. Hátra dőltem rá a fiúra a fejem a vállán pihent és úgy kezdtem el.*
- Anyámmal nem volt bent az apám a szülő szobán. Viszont válságos állapotba került. Az orvos kérdezte anyámtól mi legyen de apámnak nem szóltak anya tudta hogy nem tudna dönteni. Ezért anya egyedül döntött és mint látod én élek..de ő meghalt a szülésbe apám megörült ebbe. Megölte magát én..árvaházba kerültem ahol nem volt nagyon jó az élet. Megszöktem és azóta 7 másik vámpírral együtt az erdőben lakom.-
* Mondtam és lehunytam a szemem olyan kényelmes volt így a fiún annyira most nem is volt borzalmas a múltam hogyha neki mesélem el akkor más. Akkor nem leszek szomorú és nem gubózom be. Hihetetlen vajon ez miért van? nem igazán értem. Felnéztem a fiúra így pont a szemébe néztem de nem keltem fel róla úgy maradtam*
- Most te jössz felelsz vagy mersz?-
* Huncut gonosz mosollyal néztem rá jelezve jobb ha felel mert a merésben nagyon gonosz leszek vele. *

* Éreztem, hogy jobban magához húz, hogy sajnál engem. A fülemben halottam a hangját ami szintén azt bizonyította hogy sajnál. Erre én felsóhajtottam és aztán szólaltam meg.*
- Már rég volt. A múlton nem tudsz változtatni de a jövődet alakíthatod.-
* Mondtam neki és elmosolyodtam a magam részéről bölcsnek hangzó szavakon. Arcár a sajátomhoz tette finoman erre csak pislogtam és kissé elpirultam ő ezt nem látta de a kis madárkája biztosan észre vette a piros foltot az arcomon. Vigyorogva ünnepeltem saját győzelmemet mert meggyőztem a gonosz mosollyal amit felé mutattam. Éreztem a kezét és, hogy megcsikiz felnevettem de reflexből oda kaptam így megérintettem a kezét de csak véletlenül persze rögtön elkaptam a kezem tőle. De elvörösödtem szívem hevesen vert mint aki nem kap oxigént. Nagyot nyeltem kezem kissé remegett. Persze ezt mind próbáltam eltüntetni hogy ne vegye észre. Ezt mind Aaron váltaná ki belőlem? Lehetetlen..*
- A múltunk nagyon hasonlít...a múltad az oka, hogy mindenkit távol akarsz tartani igaz?-
* Hisz a legelején velem is olyan volt. Igaz én is elég jeges vagyok másokkal még vele is az voltam. De ő még rajtam is túltesz igaz a múltja miatt nem igazán engedhet magához közel senkit de ez mégis túlzás.barátok meg egyéb más is kell az életben*

* Sóhajtottam mélyet mert igaza volt. Akinek vérdíj van a fején és üldözik annak még nehezebb bíznia bárkiben is. Nem bíznék én se senkiben. Tehát megérettem mért ilyen. A majmos este na igen az engem is meglepett menyire oda adó voltam Aaronhoz. Igen más vagyok mint a többiek mindenhogyan más. A történetem is másabb mint bárki másé a bizalmam is nagyon kényes iletve az érzéseimet nem igazán mutogatom mások felé. Aaron kivételes most. nem tudom mért de ő más számomra. Meglepett milyen sokat beszél nekem úgy éreztem teljesen megbízik bennem és ez az érzés kölcsönös volt maximálisan megtudtam bízni Aaronban hogy mért azt még magam sem tudom. Rám vigyorgott hogy újra azt akarja, hogy feleljek kacagtam aranyosan és ránéztem édes tekintettel*
- Hát jól van felelek megint csak.-
* Úgy látom valamire nagyon kíváncsi hát nyugodjon meg kis lelke és tudja meg rá a választ hiszen ez a játék lényege én is megtudtam amit akarok és meg is fogom még biztos kérdezhetek újra én is mert ha mer akkor olyat mondom hogy aztán úgy is felelni akar a kis vámpír. Mikre nem gondolsz Cassy...elég nem eshetsz bele pff nem szabad nem lehet de mért ne lehetne? nem is tudom...majd kiderül mi lesz ebből de én már sejtettem, hogy nagyon kedvelem Aaront és enyhén fogalmaztam saját magamnak*

* Az égre néztem és sóhajtottam gondolkodtam mi is volt ez. Az államra tettem a kezem szememben megcsillant a na fénye majd letettem a kezem a lábamra és egy cuki grimasz után megszólaltam*
- Minden jó volt az első na a legjobb nem ütöttek nem volt semmi ami é senki aki valamire is kényszerített volna. Elfogadtak....olyannak amilyen vagyok. Amilyen tényleg vagyok. A legjobb érzés ez volt és azóta is ez a szabadság. Azt tehetem amit akartam amikor akartam avval akit akartam míg a bandát titokban tartottam és megmaradtunk. Ez mindennél jobb ezt meg akarom tartani a szabadságot. Bízzon bennem annyira az illető hogy ne tartson polcon hagy legyen szabadságom ezt a bandában megkaptam de máshol nem.-
* Miközben meséltem a hajam előre csúszott így megigazítottam majd felnéztem rá mosolyogva *
- Viszont most te jössz felelsz vagy mersz? -
* Kérdeztem és a szempillámat elnehezítettem. Vártam melyiket válassza ezútal*

* A kérdésemre elmosolyodott és jobban átkarolt mintha csak fészkelődne mintha nem lenne neki kényelmes. Én is elmosolyodtam mikor kimondta, hogy mer. Közelebb hajolt hozzám pár centi választott el minket nyeltem egy nagyot amit persze a lehető legjobban lepleztem le. Szóra nyitottam volna a szám hogy még meg sem mondtam mit kéne tennie de ő belém fojtotta a szót. Légzésem megszaparodott az adrenalin és a szikra körülöttem egyre nagyobb lett. Keze szorosan mégis gyengéden átölelt. Húzta az időt ami nekem nem tett jót szívem majd ki ugrott a helyéről. Szemem csillogott és nem szakítottam a vad "szemezést" kettőnk között álltam a pillantását. Ajkait az enyémre nyomta én meg csak pislogtam nem tudtam mit szólni erre. Erre nem számítottam. A kérdésére még inkább nem elfordítottam egy percre a szemem úgy éreztem ez még nem komoly és ha ő megteheti velem én is vele igaz én már nem is tudom mit érzek iránta zavarodottak az érzelmeim de most tudom mi fogok tenni ami őt fogja letaglózni. *
- Nem mert most én jövök.-
* Mondtam neki és ránéztem kezemet a testére tettem és ledöntöttem a fűbe aaron madara meglepődött és ide oda szált mint aki táncot jár. Közel hajoltam hozzá közben a hajam előre siklott a szemébe néztem mélyen. Először csak egy puszit nyomtam az ajkára mintha megízlelném mi is történik akkor velem de ahogy megtettem megremegtem. Ajkamba haraptam finoman majd forrón megcsókoltam. Lassan vált el az ajkam az övétől és szaporán vettem a levegőt. Hihetetlen...*

* Meglepte az a mit tettem de saját magam is meglepődtem ezen. Nem értem mért tettem de tudni akartam mit hoz ki a fiú belőlem. És nagyon sokat kihozott belőlem ez már biztos. Szeme feketéből a szeme most vörös volt. De az én szememben is ott voltak az érzelmek. Nem tudtam leplezni tovább a csilogást és boldogságot a tekintetem elárult ha más nem is. Ránéztem mosolyogva majd a mondatára akartam válaszolni de nem volt rá időm mert fordult a kocka és én voltam alul.*
- Igen az jó lenne minnél töbször minnél többet-
* Mondtam neki mosolyogva és pirulva egy kissé én is ravenre néztem mint ő nem értettem mi van vele de azt sem tudtam velem mi van. Szeretem máris? Cassy...nem kéne máris bele zugni ebbe a fiúba. Ám legyen most sodródom az árral- Mivel minden porcikám vadul akarja az ölelését és a csókját sodródom az árral vele együtt. Igen értettem a randi élzást de legbelül én többet akartam. Ravenről még nem kérdeztem mért ilyen amilyen majd ő elmondja nekem ha akarja*

* Rám mosolygott sármosan amin halkan kacagtam egyet. Felém hajolt egy újabb édes csókot az ajkamra hintve evvel. Mosolyogva viszonoztam. Leszállt rólam így már fel tudtam én is kelni a földről. Hisz eddig alatta voltam ami elég félre érthető póz volt. A karjába kapaszkodtam és úgy keltem fel mosolyogva. Majd elengedtem a kezét és neki dőltem a vállának úgy hallgattam azt amit mond és csak nevettem azon, hogy tetszik a játék. Játék na igen ami nekem már nem is igazán játék...de ő ezt még nem tudja majd talán elmondom neki ha úgy érzem itt az ideje. Tervem a napokban azon kívül hogy elég sűrűn vele leszek ha csak el nem tűnik hirtelen mellőlem? akkor nem. Semmi tervem nem volt és London jó ötlet volt szép az a város hát még Párizs milyen romantikus. Jézus Cassy állítsd le magad mit álmodozol itt? Füttyentett mire a kis madárka a vállára szált és lenyugodott. Rámosolyogtam Aaronra és ránéztem Ravenre*
- Jó lenne sétálni London nagyon szép. Raven miatt ne izgulj olyan aranyos én csípem őt. De, hogy hogy ő is boldog?-
* Kérdeztem miközben elvettem a fejemet a válláról a szemébe nézve és várva a választ. Remélem örül annak, hogy Ravent is bírom mert tényeg aranyos egy madár. Viszont...Aaron...aaronba aszt hiszem lassan bele szeretek. Cassy...Cassy...*