---Étterem---

Hangulatos, gyönyörű étterem. Aki ide betéved, az biztosan ideszokik. Az a hír járja, hogy itt főznek a világon a legjobban. A kiszolgálás páratlan, az étel finom, a hangulat kiváló. Viszont, aki nem bírja az ódon várkastélyok romantikus hangulatát, ne térjen be ide.

*Összeráncolt homlokkal lépek be az étterembe, már messziről látszik, hogy semmi kedvem itt lenni. De hát hiába, pokolba az időzítéssel, és a munkával, mire eszembe jutott, hogy enni kéne, már bezárt a bolt. Sajton pedig nem lehet örökké élni. Sajnos...
Ezúttal egy egyszerű, fehér blúz van rajtam, és térd alá érő fekete szoknya. Ördög tudja, de az emberek furcsállják, ha az ember lánya hosszú ruhákban, bő ujjal járkál, nem egyszer megjegyezték nekem is. Így ha a városban járkálok, már az a minimum, ha világosabb, színeket veszek fel, mint a lila, vagy a zöld.
Kiválasztok egy félreeső asztalt, és elindulok felé, miközben átgondolom, hogy mire is van most gusztusom. Ha az nincs az étlapon, ez az étterem eleve leírja magát nálam, annak ellenére, hogy ódákat zengenek róla.*

*Wihahsi boldogan lép be az étterembe*
"jó estém volt azzal a tolvaj lánnyal jót mulattam"
*leül az egyik asztalra és kéri az étlapot megrendeli mindenét kér egy tál rizst hozzá szusit,egy tányér paradicsomleves 2 szelet csokitorta és melléje 1 üveg szakét*
"nézünk körbe kik vannak itt"
*Mindenki gondolatába elkezd olvasni*
"hohhó egy mágus és,és-és egész jó"
*magához hívatja a pincért és a lánynak küld egy üveg legjobb minőségű tokai édes vöröset*

*Az étteremnek ezúttal szerencséje van, éppen úgy szerepel az étlapon a sajtal töltött csirkemell, ahogy én szeretem, egy kis szezám maggal meghintve. Beindul a nyáltermelésem, és már-már izgatottan várom, hogy kihozzák az ételt. De ahelyett, hogy a pincér egy jól megrakott tálcával jönne, csupán egy üveg van a kezében.
Ismét ráncolt szemöldökkel nézem, ahogy kézségesen kiönti egy pohárba elém a márkás itókát, és fejével egy tőlem nem messzi asztal felé int.*
-Attól az úrtól van - *jelenti ki színtelen hangon, és mielőtt tiltakozhatnék, az üveget az asztalomra téve visszakacsázik a kulisszák mögé.*
~Atyám, ez a sok félreértés!~
*Szemforgatva sóhajtok egyet, majd a palackkal együtt megindulok az emlegetett férfi felé.
Amint az asztalhoz érek, leteszem az üveget, és felöltöm a lehető legtisztességesebb arckifejezésem, palástolva ezzel nemtetszésemet, és erélyesen megszólalok.*
-Ne haragudjon, félreértés történt, az a pincér véletlenül nekem kézbesítette a bort. De ne aggódjon, kárpótolni fogom, és a felszolgáló nevét is megemlítem a panaszkönyvben.

*Mikor látta,hogy a lány felállt elgondolkozott*
"ez gyors volt mindig szokott lenni szemkontaktus stb-de ez"
*meghallotta mért jött és elmosolyodót*
-nem szívem ezt neked küldtem gondoltam ízleni fog.
"ez nem halott még ajándék piáról?"
-Nem kell visszafizetned.
-de ha már itt vagy nem akarsz csatlakozni a vacsorához.
*Mutat a konyha felé és már jön is a pincér*

*A férfi elég egyértelműen kifejti hogy a bor nem tévesztett címzettet, nekem jött, méghozzá kifejezetten kerítési célzattal. Ez nem kicsit bosszant fel.
Nem elég, hogy eljöttem egy nyilvános helyre enni - szerintem ez borzasztó ostobaság, ha az ember otthon megteheti, miért nem teszi? Ráadásul ki tudja, mikor csempésznek bele mérget, még az is megeshet. A megfelelő kéznek, megfelelő tartalmú üvegcsével a megfelelő tányér felett, csak egy kicsit kell megbillennie.
Szóval nem elég, hogy gyakorlatilag veszélynek teszem ki magam ebben a viszályoktól túlfűtött, vedlett világban, még a személyemet is... Habár elég enyhe, de felfogásom szerint igen súlyos attrocitás éri, ráadásul egy ember részéről, ez borzasztóan bosszantó. Minden Boszorkánymesterekre, miért is nem temetkezem ismét a munkába? Még hogy szabadnap! Osotba ötlet volt.
Egyetlen oka van, hogy fontolóra veszem a férfi ajánlatát. A pénztárcám - minő borzalom ez az anyagias világ - kong az ürességtől.
Szinte kényszerűségből ülök le az asztalhoz, és eldöntöm, hogy ha az ostobát adom, az számára incselkedő, játékos is lehet, annak ellenére, hogy az a célom, hogy semmilyen hiú reményt ne tápláljak benne. Felesleges lenne... De ha úriember, állnia kell a vacsorát, vagy nagyon megbánja.*
-Csatlakozom. *Felelem már ülve.*
-De... Kérlek áruld el. Miért küldene egy magad fajta magányos férfi italt egy hasonló helyzetben lévő nőnek? Ha messzemenő következtetéseket akarnék levonni, azt gondolnám, maga le akar itatni.
*Az utolsó mondatot már mosolyogva mondom, egy kicsit kezdem élvezni, ahogy kifacsarom a fiatalember gesztusait.*

-Ennek örülök.*Wihashi mosolyog*
-Hát csak láttam,hogy egyedül vagy és gondoltam megosztanád társaságod egy férfivel.És ahogy látom elfogattad.
-Mit kérsz?Mert ha nem elég ami itt van még rendelek,én állok mindent.
*Mosolyog majd az asztalon lévő ételre mutat és önt magának egy üveg szakét majd megkínálja a lányt*
-Kérsz vagy inkább a bort iszod?
-és ha már ideültél megtudhatnám gyönyörű és becses nevedet?
*Wihashi elvigyorodik és mélyen a lány szemébe néz*

-És ha rosszul gondoltad? *Mosolygok vissza rá, sokat sejtetően. Nem kételkedem abban, hogy az önbizalmát ez semmiben sem fogja megdönteni, de hát próbálkozni azért szabad, főleg, ha kérdésem a mosoly mellett szinte kacérnak hat. A kétértelmű párbeszédek terén egyelőre legyőzhetetlennek érzem magam, egy kis diadalérzet ver fészket a mellkasomban.*
-Hogy mit kérek? *Végignézek az asztalon terpeszkedő ételeken. Ismét rámosolygok, ezúttal szabadkozóan.*
-Ne haragudj, de nem szeretem az ázsiai konyhát... Most épp egy guszta rántott pisztrángra vágytam, egy kis tokajival.
*Leadom az enyhe célzást, ami kivételesen igaz, a csirkét elvetettem, most mégiscsak jobban esne az a halacska...*
-Inkább a bort, köszönöm! *Hárítom el udvariasan a felkínált szakét, habár egyszer szívesen megkóstolnám, úgy érzem, ez az idő még várhat. A következő kérdés pedig csaknem nevetésre késztet.*
-Honnan gondolod, hogy a nevem becses, egyenesen gyönyörű? Lehet, hogy Leokádiának, vagy Kislehányomnak hívnak. Neeem, drága uram, most már csak büszkeségből is, engedje megtartanom magamnak a nevemet, még egy darabig! Azonban ha fer akar lenni, az önét elárulja. *Pillantok rá kissé oldalra billentett fejjel, a szemem sarkából.*
-Hiszen már olyan sokat tud, vagyis tudni vél rólam.
*Ahogy az előbb a szemembe nézett, elég határozottan elárulja szándékát. Az utóbbi mondatba, ha burkoltan is, belesűrítettem a véleményem az efféle fickókról, akik azt hiszik, kiismerik a nőket, mint egy másik, alsóbbrendű fajt. Kiismerik, fegyvereik vannak ellene - vagy legalábbis azt hiszik - és ezt gátlástalanul felhasználják. Olyan szánalmas az emberi természet... Vagy inkább csak a férfiaké tud az lenni olykor-olykor?*

-Ha leült már elfogadta*mosolyog-
-Biztos gyönyörű a neve egy ilyen gyönyörű lányok.Megértem,hogy a nevét nem mondja el egy ismeretlen férfinak de én elmondom a magamét.
*feláll és kézfejen csókolja a lányt*
-A nevem Zeig Wihashi de szólítson csak Zeignek.
*A pincér felé int és kéri a lány ételét amit mondott plusz még egy üveg tokait.A pincér lerakja a halat a lány elé és önt egy pohár tokait.Wihahsi megszagolja a bort majd ízlelgetni kezdi*
-a legjobb bor."Mi hogy én ember ezt sértésnek veszem bár még nem tudja,hogy az embereknél felsőbb rendű vagyok"
-Én sokat tudok magáról.*elkezd vigyorogni*"Én mindent tudok rólad"

-Biztos gyönyörű a neve egy ilyen gyönyörű lányok.Megértem,hogy a nevét nem mondja el egy ismeretlen férfinak de én elmondom a magamét.
*Tudtam, hogy ezt fogja mondani. Annyira átlátszó ez az egész, nem értem, hogy a férfiak miért nem próbálnak meg eredetiek lenni végre?*
-A nevem Zeig Wihashi de szólítson csak Zeignek. *Jelenti be egy kézcsók után. A gesztuson meg is lepődöm kissé, ezt azért nem vártam. Annak ellenére, hogy ez is egy már-már klisészerűen bevett formaság. Megrendeli az ételt, sőt, még hozat bort, annak ellenére, hogy az előzőt sem ittam meg teljesen. És pont Tokajit? Valószínűleg csak fitogtatni akarja, hogy az ő zsebe igenis mély...*
~Hát ha mély barátom, legyen csak mély, akkor nem fog fájni az a pár fogás, amivel megtömöm magam...~
-Valóban finom. *Mosolygok rá.*
-Bár én a mértéktartás, és a józanság híve vagyok. *És hogy bizonyítsam ezen állításomat, pár apró korty után ismét leteszem a poharat. Remélem ez eloszlatta a kételyeit afelől, hogy ha teletukmál márkás borral, a kegyeimbe férkőzik.*
-Én sokat tudok magáról.
*Ahogy ezt kijelenti, egy pillanatra megfagy bennem a vér, és gondolatok tömkelege jut eszembe szektákról, kémekről, rosszakaróimról. Egy perc sem telik bele, és ismét nyugodtan mosolygok a férfira. Ez is csak az az üres, nőkre szabott duma! Felesleges izgatnom magam miatta...*
-Kérlek áruld el... Honnan tudsz rólam ilyen sokat? Megöl a kíváncsiság.
*És valóban, iménti kacér mosolyommal közelebb hajolok hozzá az asztal felett, bár a hangomban leheletnyi gúny bújik meg.*

-Tudom hogy finom a kedvencem.*mosolyog*
"most mondja el neki vagy már később?Alig várom már az arcát"
*vigyorog magába és azon gondolkodik megmondja-e,és döntött*
-Onnan tudom,hogy te mondtad.*Wihashi a lány homlokához bökk*
-gondolat olvasás.
-és ne aggódj nem vagyok szekta tag se kém se rossz akarod.
*és készűlődik arra,hogy a lány megtámadja megvédje magát*

-Onnan tudom,hogy te mondtad.
*A homlokom felé bök. Úgy érzem magam, hogy most azonnal fel tudnék robbanni.*
-Gondolatolvasás.
*Mondja ki, amit már előzőleg is sejtetett.*
-És ne aggódj nem vagyok szekta tag se kém se rossz akaród.
*Iszonyú harag lesz úrrá rajtam, részben saját vigyázatlanságom, részben a férfi szemtelensége miatt. Azonnal körülbástyázom az elmémet, még a mentorom mutatta ezt a trükköt. Miért nem gondoltam erre eddig? Megbocsáthatatlan ostobaság volt!
Ám most, hogy ügyelek a gondolataimra, Zeig valószínűleg semmi értelmeset nem szűrhet ki.
Így már mosolyt erőltetek az arcomra, eltűntetve ezzel a pillanatnyi zavar nyomait. *
-Ez lenne a módszer? Ilyen sunyi módon csípi fel a nőket?
*Kérdezem még mindig mosolyogva. Nem tudom, még, hogy mit kezdjek ezzel a férfival, ha képes gondolatot olvasni, akkor természetesen kizárt, hogy ember legyen. Esetleg angyal?...*
-Nem gondolja, hogy aljas dolog így kifürkészni a másikat?
*Ismét megjelenik a hamiskás mosoly az arcomon. Nem fogom elhinni csak így, hogy a nők felcsípésén kívül semmi hátsó szándékkal sem közeledett hozzám. Egyértelműen fenyegetést látok benne.*

-Ez csak az egyik módszer a felszedéshez.*sunyin mosolyog*
"ez nem jó falat vont maga köré biztos van valami rejtegetni valója."
-Ez nem aljas ez.. ez.. *Kicsit zavarban van*-ez móka.Imádok emberek gondolatába olvasni.Ohh.. bocsánat boszorkány.*mosolyogés fürkészi az arcát*
-Ha már tudom,hogy te mi vagy neked is tudnod kell.Angyal helyesbítve Bukott Angyal.*mosolyog és megnyomta a bukott szót*
*Zeig a lány szemébe néz és gondolkozik*
"Mekkora varázs ereje lehet?Képes lenne eltaposni.Ezt megkéne tudni mert nem szeretném hogyha lesből támadna teljes erőből"
-És egyébként te mist keresel ebbe a városba?