--Elhagyatott város--

Egy város a semmi közepén, düledező,romos házakkal. Talán ezer éve áll itt elhagyatva, talán a korát ésszel nem is lehetne felfogni. Senki nem jár erre, hisz semmi nincs itt.Vagy mégis? Talán az elhagyott romok között valami igazi kincs rejtőzik? Vagy csak a halál lengeti kaszáját az ide tévedők feje felett?

Figyelem!
Játékos karaktereknek TILTOTT terület.

* Iszonyatosan lassan sétáltam a város utcái között. Ahogyan haladtam hajamat lassan fujdogálta a lágy szellő. Lépteimet nem is lehetett hallani olyan halk voltam. Néztem a tájat ahogy gondoltam pont olyan volt. Átjárta a területet egy furcsa szag. Bár nekem mint vámpírnak ez nem volt félelmetes. Nem halok meg egy könnyen ahogy más lény sem bár emberként biztos nem jönnék ide. Viszont ma ki tudja mi de valamai azt súgta nekem, hogy jöjjek ide. Ezzen a sugallaton gondolkodtam miközben haladtam előre. Vajon mért pont ma és mért pont most ütötte meg ez a gondolat a fejemet? Fogalmam sincs mi fog itt történni. Viszont az az érzésem támadt, hogy ma az egész életem meg fog változni. 360 fokos fordulatot fog venni valami itt történni fog csak még nem tudom mi. Mindenestere...valami megütötte az orromat. Emiadt félbe maradt a gondolat menetem. Ez pedig egy fajtámbeli közelette volt. Éreztem, hogy itt van valahol a városban de pontosan nem tudtam megállapítani annyi minden keveredett a levegőben, hogy ez szinte lehetetlennek tűnt de éreztem, hogy itt van. Megálltam egy ház előtt és körbe néztem. Vajon hol lehet az a vámpír? *

* Mivel megáltam és hallásom sem egy emberi fülhöz hasonlít halottam, hogy valakinek a ruhálya suhog a levegőben. Oda néztem de csak a szemem sarkából. Így amikor elém került a fekete csuklyás alak meg sem lepődtem. Mostmár kiderült, hogy egy fiúval. Egy vámpír fiúval hozott össze a sors. Ilyen távolságból ugyanis száz százalékra éreztem már. Ő az akinek az illata megzavarta a gondolat menetemet és a sétámat egyaránt. A hajamat egy lágy mozdulattal a hátam mögé hesegettem. Ránéztem és végig néztem rajta. Ahogy látom nem kell attól tartanom, hogy harc lessz itt ketőnk között szándéka erről nem nyilvánult meg. Iszonyat halkan beszélt de nem tudom ennek mi az oka. Végül is nem számít. Viszont valami megütötte a kis lelkemet. Nem hallottam a nevét pedig szerintem ez az első ha találkozom valakivel, hogy bemutatkozom. Lényegtelen. Én határozottan beszéltem még is elég halkan nem tudom miért.*
- Szia. Én...csak erre jártam. Egyépként...khm..Cassy Falls vagyok. És te ki vagy mért vagy itt?-
* Kérdeztem de kedvesen bár kis gyanu is volt a hangomba istenem bűn ha nem bízok meg benne? Bár eléggé biztató volt a hangja igazán férfias. Megfogó sokáig halgatnám. De hé nem ismerem ez nem elég, hogy megbízzam benne bár lehet nem is fog kelleni. Bár ha nem csal ismeretem ez a város még a magam fajta vámpírnak is veszélyes. Lehet hogy kettőnkre vár egy kis kaland.*

* Láttam, hogy csak néha néha lopva néz rám. Nem hiszem, hogy ilyen ilyesztő volnék. De ha mégis én lány vagyok ő fiú akárhogy is nézem fizikailag előnyben van. Ezt kicsit furcsáltam. Ideges lett egy picit hangjából ez jött le nekem. De vajon miért? Fura figura. Mindenesetre a neve nem sokat mondott nekem. Nem ismertem egy olyan lány aki az erdőben élt illetve most is azt teszi nem tudhat olyasmiről, hogy őt üldözik. Nem is tudtam nem is sejtettem. Csak a viselkedését furcsáltam. Leesett neki mért köhögtem finomat eggyet ezért lágyan elmosolyodtam. Alig látszott.*
- Semmi gond. Nem hallotam még sohasem rólad. Aaron..hmm nem nem ismerős.-
* Mondtam halkan és elgondolkodtam. A fejemet megráztam és megismételtem*
- Nem nem ismerős-
* Mondtam és a hűvös szél meglibbentette a fekete szoknyám*
- Csak úgy jöttél? De te is érezted azt az illatot nem?-
* Utaltam a halál illatára és a furcsaságra ami itt van. Közben Aaront szemléltem nagyon szimpatikusnak találtam őt*

* Miközben gondolkodok újra halottam azt a férfis lehengerlő hangott. Valahogy megfogott de még semmi nem izgatott. Ránéztem épp akkor amikor a kisfiús mosolyát rám vetette erre majdnem az ajkamba haraptam de finoman megráztam a fejem hogy hello nő mi a fenét csinálsz? ez csak egy újabb vámpír fiú nem vesz le a lábadról a cuki mosolya az édes hangja és a jóképű pofija. A-aaa azt már nem. Rákérdezett, hogy vele-e tartok. De keverte a mai stílust a régivel amit persze ő maga észre sem vett. De én igen és ezt már nem tudtam leplezni. Először csak egy kis mosoly jelent meg az arcomon végül egy jó nagyot kacagtam. Aranyosan ránéztem miután abba hagytam és elővettem a bocsánatkérő cuki hangomat.*
- Jaj ne haragudj de keverted a két világ stílusát és ezt nem tudtam megállni. Hány éves vagy te? Mármint tényleg mint vámpír. -
* Közelebb lépdeltem hozzá lassan. Ahogy eddig is léptem puha volt és hangtalan akár egy szellem. Könnyed és nőies. Figyeltem a járásomra mindig is. Hajamat hátra fújta a szél majd vissza végül megálltam előtte*
- De egyébként igen kedves Aaron volna kedvem -
* kacagva pukedliztem és oldalra döntöttem a fejem*

- Gondoltam így aranyosabb ha oldalra hajtom a fejem-
* Mondtam mosolyogva és feláltam a pukedlizésből végre normálisan álltam előtte. Elmosolyodtam és nyújtozkodtam közben az égre néztem mintha valami nagyon fontosan gondolkodnék de nem*
- Én kb 400 de nem illik ilyet kérdezni egy hölgytőől-
* Mondtam de közben kacagtam végig hisz csak vicnek szántam közbe elé mentem és mentem előre. Járásomra figyeltem ami továbbra is könnyed volt ás nőies. A fenekem szépen ütemesen járt.*
- Na akkor jössz vagy itt lecövekelsz ? -
* kérdeztem miközben hátra fordultam felé és kacagtam*
-gyere már a város hatalmas én meg kicsi vagyok annyi hely van soha nem végzünk-
* Mondtam és kacagtam ma nagyon elemembe vagyok..vagy vagy csak ő hozza ezt ki ki belőlem? neem neem*

* Arra fordítottam a tekintetem és elmosolyodtam. Majd beletúrtam a hajamba és könnyed mozdulattal elindultam arra. Lehet, hogy ez neki furcsán jött le, hogy ilyen könnyed tipus vagyok. Aki az ilyesmitől nem fél. Sőt még a közelébe sincs ennek az érzésnek. Pedig éépen egy sikátorba megyek és csak ketten vagyunk. Bármikor rámtámadhatna de meg sem fordul a fejembe ilyesmi*
- Nekem okés a sikátor nem vagyok félős kislány. -
* Mondtam és intettem a kezemmel hogy jöjjön csak. Miközbe mentem bele ütköztem valamibe. Ne mláttam mert általában felfelé nézek és nem le ezért zuhanni kezdtem és megismerkedtem a földel. Kezemen lejött a bőr de csak sóhajtottam visza néztem és egy kis kőbe botlottam meg ami mindenféle színben ragyogott*

* Egyik percről a másikra pörögtek az események. Elvettem tőle a szivárványszínben pompázó követ és nézegettem. Mindaddig amíg a majom rá nem támadt Aaronra. Csak pislogtam épp segíteni akartam de láttam, hogy ő egyedül is képes megoldani így vissza meredtem a kőre. Igazán furcsa volt. Viszont a gondolataim egy percre mikor a szemem sarkából a fiúra lankadt elkalandozott. Milyen...jó...volt a...kezei közt. Pislogok saját magamon. Úr isten miről beszélek egyáltalán. Ez csak egy átlagos vámpír srác nem hat meg de nem ááám. Közbe persze tudtam, hogy saját magamat csapom be de így tényleg el tudtam hinni hogy nem izgat egy csöppet sem és tudtam koncentrálni. Vissza meredtem a kőre és megkocogtattam a majom szeme ugyanilyen színű mint a kő. Nagyon furcsa. Majd megszólaltam*
-Nagyon ismerős azt hiszem én már halottam erről. A gonosz vámpírok használják, hogy hipnotizálják vele az állatokat mindössze ha három ilyen kő van. Valószínű a tulaja elejtette és vissza fog jönni a kőért. -
* Nekem pedig ezt a figurát meg kell állítanom vagy a kőt össze törni viszont lehet, hogy a majom kárát látja annak ha a követ szét töröm nem igazán tudtam mit tegyek abban viszont biztos voltam, hogy valaki vissza fog ide térni a kőért. Az illetőnek pedig nagy ereje van és akkor nehezebb lesz a dolgunk mint most. Sóhajtottam*
- Nem igazán tudom mit tegyek evvel a kővel...-
* Mondtam végül Aaronnak*

*Bólintottam neki mikor megértette mért is estem gondolkodóba a kő miatt. Viszont sajnáltam a majmot nem akartam neki ártani viszont semmi érzést nem mutattam ki. Ezt már megtanultam, hogy ezeket jobb a felszín alatt tartani. Majd a hollóra néztem aki érkezett. Felvontam a szemöldököm és apró mosoly terült az arcomra de ez más volt mint a többi. Őszinte amit hála Aaron nem vett észre mivel eléggé el volt foglalva a madárkájával. Majd a kérdésére ránéztem*
- Előbb ezt intézzük el...-
* Mondom és felemelem amelyben a követ tartottam. Majd hirtelen teljes erőmből a földhöz vágtam. A kő darabokra hullott és szanaszét hevert. Elhalványult sorban tűntek el róla a szivárvány színei. A kis majom felüvöltött fájdalmában de hála az égnek ennyivel megúszta. Viszont el is ment mert nem akart még egy ilyet átélni én ezt meg is értem. Sóhajtottam egy nagyot majd a szemem sarkából a varjúra néztem. Maximum megcsíp mert nem bízik bennem. Gondoltam magamban majd közel mentem Aaronhoz valószínűleg most voltam hozzá a legközelebb amióta csak találkoztunk. A varjú felé nyúltam lassan míg végül finoman megsimogattam a fejét*
- Milyen édes...-

* Azt hittem a kis holló bizalmatlanabb lesz majd velem szemben. Esetleg rám károg vagy elrepül ilyesmire számítottam. Persze ha ez lett volna én rögtön vissza húztam volna a kezemet nem erőltettem volna a bizalmat az állat felé. Elmosolyodtam amikor a vállamra szált és hozzám bújt. Örültem a bizalomnak amit kaptam és, hogy nem ellenséges velem. Amíg a fiú nyújtózkodott én az új tollas barátomat simogattam. A zsebemből elő turkáltam egy kis enni valót ép hogy csak találtam valamit nem csoda hisz madárnak való kaja nincs benne de még emberi se miután vámpír vagyok ez egy csodának volt felmérhető. Kivettem a kis kenyér darabot amit találtam és a madár felé nyújtottam csak akkor néztem el róla mikor Aaron hangja csendült fel. *
- Igazán? Melyik pasi nem kedvelné ha kicsit kényeztetik? bár ez a lányokra is igaz -
* mondtam kacagva és az arcomat a marárhoz dörzsölgettem majd kacagtam és a fejére egy lágy kis aranyos puszit adtam. Végül megsimogattam és ránéztem miután újra megszólalt a srác. Vajon mire kíváncsi? Mit szeretne tudni?Most nem zavart az, hogy keveri a két kor szava járását ugyanis teljesen foglyul ejtett egy percre a fekete szeme és kisfiús mosolya. Elcsodálkoztam saját gondolataimon. Mire gondolok? aranyos mosoly és szép szemek? mióta is izgat ez engem? úgy soha? igen...igen....engem nem érdekel az ilyesmi. Vagyis hát....na mindegy kezdjük mesélni. Evvel el is kezdtem.*
- Ömm Amerikában születtem. Anyám meghalt ugyanis vagy ő vagy én maradhattunk életben. Anyám pedig engem választott és ő így meghalt. Nem tudom hogy hívták vagy hogy nézett ki milyen volt. Semmit. Apám pedig hát...megőrült és szanatóriumba került mert rátámadt egy orvosra. Ez után nevelő intézetbe kerültem ahol vertek. Én megszöktem és azóta az erdőben élek még pár vámpírral faházakban. Nehéz eset vagyok a múltam se szép. Így mondhatjuk....nincs senkim akihez kötődnék -
* Mondtam és keserűen felnevettem miközben a hollót simogattam majd ránéztem egy félmosollyal szemembe hullott egy kis haj is és így néztem rá majd szólaltam meg*
- Na és te? nem mesélnél kicsit magadról?-

* Megigazítottam a hajamat miközben hallgattam figyelmesen a történetét. Már értem mért volt illetve még mindig mért olyan hideg velem illetve gondolom mindenki mással is a múltja miatt. Sóhajtottam neki se szép a múltja ahogy nekem se mind kettőnknek van valami rossz az életében. Ránézek fekete színű szemeimmel amik szépen csillognak a sajnálattól. Megfogom a madárkát finoman a karjaimba teszem oda lépek Aaronhoz és vissza teszem az ő kajára. Úgy gondolom ha nála van a madárka az megnyugtatja. A kezem nagyon finoman a vállára tettem. Most először érintettem meg a fiút. Elöntött az adrenalin mintha megrázott volna valami és a nyakába borulnék. Jézus elég szedd össze magad Cassy....Elég legyen ebből szed végre össze magd csak a vállát fogtad meg azt is csak hogy megnyugodjon és erőt vegyen magán így van és most ezt meg is mondod neki*
- Megértelek hidd el tudom, hogy fáj de a múlton nem változtathatsz így inkább a jövőddel törődj*
* Mondtam a hatalmas bölcsességet bár azzal hogy üldözik nem tudom mit tegyen. Valaki talán elrejthetné az ő jelenlétét egy másik személy. Mondjuk most az én jelenlétem nagyobban érezhető a nagy adrenalin miatt mint az övé tehát elrejtem a támadói elől. Ilyesmit lehetne számára. Majd becsuktam a szemem és oldalra fordítottam a fejemet. Rámosolyogtam kedvesen és bíztatóan és bár minden porcikám ellenkezett elvettem a kezem a válláól és léptem eggyet háta. Mi van velem ....mi van velem elég legyen ez butaság én csak segítek ...igen*

* Hagytam hogy hagy kísérjen ki és elmosolyodtam mikor kézen csókolt*
- Ég veled vigyázz magadra -
* Mondtam kedves hangon kissé ajkamba haraptam és elmentem otthon az ágyamra dőltam és az arcomra tettem a kezem ahol megsimogatott még mindig éreztem és sóhajtottam. Hülyeség az egész....Bolond vagy Cassy egy idióta heh...végülis nem történt semmi csak bíztattam őt és beszélgettünk mégis mért gondolok akkor rá egész nap? O.O én ezt ne mhiszem el azt hiszem az őrületbe fogok menni. Meg fogok őrülni abba hogy állandóan olyan fiúra gondolok aki engem nem is izgat. De nem ááám. A fenébe még magamnak is képes vagyok hazudni. Szép....végülis megértem őt....én magam se maradnák saát magammal heh...remélem azért ő nem szenved így mint én. Már hogy szenvedne eszébe se jutok a nevemet is elfelejti mire újra ösze futunk. Szerintem nem fogunk soha hiszen neki mindig meni kell a múltja miatt- Ittam egy kis vért majd sóhajtottam és az ágyra döltem aludtam egészen 24 órát egy teljes napot aztán tettem vetem a dolgomat de a fiúrol nem feletkeztem meg még mindig bennem élt a za szikra amikor hozzá értem és az a rezzenet amikor ő ért hozzám az a szimpátia és vonzalom. Mindezt persze tagadtam és hazudtoltam annyival hogy engem ő nem érdekel*

// Játék vége //